Pénteki nappal zárult a Menedék Egyesület nyári tábora. Fáradtságnak nyoma sem volt, pedig az egész héten át tartó kalandokból a gyerekek mellett a segítőik is aktívan kivették a részüket. Az utolsó napon végre pont került a rejtély végére is, mely öt napon át izgalomban tartotta az apróságokat.

Megbízható információk szerint a kincs Budapest szívében, valahol a Károlyi-kertben volt elrejtve. A kicsik nem tétlenkedtek sokat és csapatokba verődve átfésülték a parkot, hogy megtalálják azt. Egy régi bőrönd rejtette a titkot, a varázslatos kaleidoszkópokat.

Akadt még meglepetés bőven, hiszen a hős kincskeresőket ajándékcukorkával is jutalmazták.

Természetesen maradt idő a játékra is.

Miközben Mark dekázni tanította Clintont a következő beszélgetést csíptem el:

"Ne aggódj Clinton! Kilencévesen még én sem tudtam ennyit csinálni, de majd sokat gyakorolunk, és hamarosan utolérsz engem!"

Délben következett a meglepetés ebéd, ugyanis az Erzsébet téren hatalmas dobozokban sorakoztak a felszeletelt pizzák, melyek csak arra vártak, hogy a gyerekek jóízűen megegyék azokat.

Ruth meglepetten közölte:

"Ennyi pizzát még életemben nem láttam."

Jedida pedig gyorsan számszerűsítette a látottakat:

"Te jó ég, ez legalább 5 doboz pizza!"

A tábor zárásaként egy közös bográcsozást szerveztek, ahol önkéntesek, munkatársak, gyerekek és szüleik együttesen vettek részt az eseményen.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Grundk3rtnek, hogy a közösségi kertben tarthattuk a pikniket, továbbá köszönjük a megannyi finomságot, játékot és ruhát, melyeket a gyerekek rendelkezésére bocsátottak.

Sokan most ismerkedtek meg először a közösségi kert fogalmával, működésével. A kert, méretéből adódóan több lehetőséget is kínált: nyuszit simogathattak, kerti locsolót és pancsolót barkácsolhattak az arra vágyók.

Nem telik el úgy nap ezen a héten, hogy a Menedék Egyesület irodája ne gyerekzsivajtól legyen hangos. Csütörtökön sem volt ez másképp. Ez a tábor, nem egyszerűen egy napközis elfoglaltság, hanem egy csodálatos interkulturális együttműködés fiatalok és felnőttek között. Játék, tanulás, csapatmunka. Talán e szavakkal lehetne legjobban leírni a tábor mottóját.

Sokan még csak most tanulják, hogy mit is jelent a közös munka, de bízunk benne, hogy ennek már most látják az előnyét.  

Ezen elképzelés fényében kezdődött a nap a táborozók számára, folytatódott a kincskeresés!  Az újabb nyomok a Csodák Palotájához vezettek. A reggeli egyeztetés és elemózsia összekészítése után a csapat menetkészen várta az indulást. Mindenki párokba rendeződött és nyakukba vették a várost, hogy eljussanak a közös célhoz.

A helyszín óriási sikert aratott.  A gyerekek roppant érdeklődőek voltak és próbálták kihasználni az előttük álló időt arra, hogy valamennyi „csodával” megismerkedjenek, kipróbálják azokat.

Angel a következőképpen kiáltott fel: 

"Képzeljétek, fakír voltam és nem is fájt"

  Így reagált a fakírágyon töltött kellemes percekre.

Karmalát a színlátás és optika érdekességei nyűgözték le:

"Lefényképeztek egy olyan fényképezőgéppel, ami után csak az árnyékom maradt a falon és körülötte zöldes fény világított"

Woezer tesztelte a Naprendszer bolygóinak gravitációs mezőjét, amit így foglalt össze:

"Nekem nagyon tetszett ez a berendezés. Bedobdtam egy érmét, ami  körbe-körbe forgott egészen a Napig. Ide biztosan el fogom hozni apukámat is! "

Az egész héten át tartó kalandok szerdán  folytatódtak. Egy igazán aktív nap köszöntött a táborozókra. A reggeli gyülekezőnek a Menedék projektiroda adott otthont. Sorra érkeztek az apróságok és rögtön a mai nap felől kezdtek érdeklődni. Nagy volt a kíváncsiskodás. A délelőtti programot mindenki nagy lelkesedéssel várta. Irány a FIDO! - hangzott a felkiáltás. Ebből valamennyien tudták, hogy a délelőttöt a FIDO téri játszótéren töltik. A helyszínen számos lehetőség közül választhattak a gyerekek. Foci, roller, pingpong, görkori mind a lehetőségek között szerepelt.

A délelőtti aktív elfoglaltságban hamar elfáradtak a gyerekek. A finom ebédről az egyesület önkéntesi gondoskodtak, melyet az irodában készítettek és tálaltak az éhes szájaknak. Külön kiemelendő az a türelem és tolerancia, melyet az ott dolgozó munkatársak tanúsítottak az olykor igencsak eleven apróságokkal szemben. Mindenki hálás volt a finom ebédért. Néhányan az elismerésük jeleként még a mosogatást is bevállalták.

Valamennyien újult erővel vágtak bele a nap hátralévő részébe. További izgalmas programok vártak rájuk. A kisebbeknek filmklubot tartottak, de volt lehetőség kavicsfetésre, rajzolásra is.

A második nap gyülekezőjén már mindenkire ismerős arcok tekintettek vissza. Gyors létszámellenőrzés után a Nemzeti Színház irányába indult a csapat. 

Következett a játék! Egy óriási rejtélyt kellett a gyerekeknek megoldani, mely hosszú időn keresztül fenntartotta az érdeklődésüket. A terep ideális volt arra, hogy kibontakozzanak a feladatban, hisz a közeli labirintus és a Zikkurat is a rejtvény részét képezte.

Maradt még izgalom a későbbiekre is, hisz hajóra szállva folytatták útjukat! Egészen az Árpád-hídig tartott az utazás, ahol kihasználva a margitszigeti vadaspark közelségét, újabb játékos és fejlesztő feladatok megoldásába fogtak. Öröm volt rájuk nézni, ahogy kíváncsiságuk vezette őket a megoldás felé. Hosszú és eseménydús napot tudhatnak maguk mögött a táborozók.

A hajón is folytatódott a játék!

Augusztus 10-én indult útnak a Menedék Egyesület tematikus napközis tábora. A migránsokat segítő egyesület immár 15. éve szervez hasonló keretek között működő nyári elfoglaltságot a menekült és oltalmazott gyerekek számára. A szervezésben és a lebonyolításban az egyesület munkatársai mellett számos önkéntes is részt vesz. Együttes munkájuk eredménye lehet a vidám és felszabadult gyerekek mellett, egy nyitottabb és elfogadóbb társadalom felé vezető út újabb állomása.

Nagy érdeklődésre lehetett számítani, ez be is igazolódott. Az idei tábor 16, többségében 7‑10 éves gyerek számára nyújt aktív elfoglaltságot 5 napon keresztül. Azonban nem kellett aggódniuk a kisgyermekes családoknak sem, hiszen a kisebbekkel külön csoportban foglalkoznak az önkéntesek.

Az első nap programjainak a Margitsziget adott otthont. 

Ismerkedéssel indult a reggel. A legnagyobb kihívást egymás nevének elsajátítása jelentette.  A gyerekek gyorsan feloldódtak és ki-ki a maga érdeklődési körének megfelelően kereste a másik társaságát. Szerencsére az aktivitással sem volt gond és hamar előtérbe kerültek a huncutságok, csínytevések. Azonban az önkéntesek mindig résen voltak és a gyerekek is bátran fordultak hozzájuk kérdéseikkel. A nagy melegben, a szökőkút mellett, jó szolgálatot tettek a sziget lombos fái is. Az első alkalom kiváló volt arra, hogy a gyerekek és segítőik összeszokjanak és csapatként vágjanak bele az előttük álló kalandokba