Nem telik el úgy nap ezen a héten, hogy a Menedék Egyesület irodája ne gyerekzsivajtól legyen hangos. Csütörtökön sem volt ez másképp. Ez a tábor, nem egyszerűen egy napközis elfoglaltság, hanem egy csodálatos interkulturális együttműködés fiatalok és felnőttek között. Játék, tanulás, csapatmunka. Talán e szavakkal lehetne legjobban leírni a tábor mottóját.
Sokan még csak most tanulják, hogy mit is jelent a közös munka, de bízunk benne, hogy ennek már most látják az előnyét.
Ezen elképzelés fényében kezdődött a nap a táborozók számára, folytatódott a kincskeresés! Az újabb nyomok a Csodák Palotájához vezettek. A reggeli egyeztetés és elemózsia összekészítése után a csapat menetkészen várta az indulást. Mindenki párokba rendeződött és nyakukba vették a várost, hogy eljussanak a közös célhoz.
A helyszín óriási sikert aratott. A gyerekek roppant érdeklődőek voltak és próbálták kihasználni az előttük álló időt arra, hogy valamennyi „csodával” megismerkedjenek, kipróbálják azokat.
Angel a következőképpen kiáltott fel:
"Képzeljétek, fakír voltam és nem is fájt"
Így reagált a fakírágyon töltött kellemes percekre.
Karmalát a színlátás és optika érdekességei nyűgözték le:
"Lefényképeztek egy olyan fényképezőgéppel, ami után csak az árnyékom maradt a falon és körülötte zöldes fény világított"
Woezer tesztelte a Naprendszer bolygóinak gravitációs mezőjét, amit így foglalt össze:
"Nekem nagyon tetszett ez a berendezés. Bedobdtam egy érmét, ami körbe-körbe forgott egészen a Napig. Ide biztosan el fogom hozni apukámat is! "
